A Damjanich utca torkolatában, a Városliget szélén 1931 és 1951 között templom állott, amelynek kupolája tetején a Szent Koronával a magyarság engesztelő templomaként nevében is hordozta égi királynőnk iránti tiszteletünket.

A XIX. és a XX. század fordulóján az ifjúság keresztény értékek mentén történő nevelése céljából létrejött, azon belül is a történelmi hagyományainkra épülő Mária-tiszteletet előtérbe helyező, a történelem viharait átvészelve jelenleg is aktív Regnum Marianum Közösség házában, a Damjanich utca 50. szám alatt működő kápolna az 1919-es kommunista uralom alatt adminisztratív okokból önálló plébániává vált Magyarok Nagyasszonya Plébánia néven.
A hívek nagy száma és a kápolna befogadóképességének szűkössége miatt, esedékessé vált egy új plébániatemplom építése, amelynek helyéül a Városliget szélét, a Damjanich utca torkolatával szemben álló területet jelölték ki.
Az 1921-ben kelt alapító okiratban többek között az alábbiak is szerepeltek:
„Emeljük e templomot, hogy maradandóan emlékeztessen mindenkit a vörös rémuralom borzalmaira, melyeket ránk zúdított egyházunkról és hazánkról megfeledkezett hűtlenség, önzés és gyűlölködés. Emeljük e templomot, hogy a megcsonkítás és anyagi romlás közepette fennen hirdesse és szolgálja az ezer éves integer-Magyarország, a történelmi Regnum Marianum gondolatát”.
Ez a néhány sor döntő jelentőségű az épület további sorsát illetően.

A Budapest főváros, mint kegyúr által adományozott telken a Magna Domina Hungarorum-templom alapkövét 1925. október 10-én személyesen Csernoch János esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás szentelte föl.
A ceremónián részt vett Horthy Miklós kormányzó és Ripka Ferenc főpolgármester is.
Az eseményről a korabeli filmhíradó is tudósított.
Az 1926. augusztus 11-én Kotsis Iván tervei szerint Shvoy Lajos plébános, későbbi székesfehérvári püspök irányításával megkezdett építkezés költségeit közadakozásból és kölcsönökből fedezték, amelyet a hívek, az egyházmegye és a főváros újabb és újabb áldozatai árán végül sikerült visszafizetni.
A Budapesten harmadik legnagyobb, 1820 négyzetméter alapterületű templom felszentelésére 1931. június 14-én került sor, már Serédi Jusztinián, bíboros-hercegprímás által.

A templom 51 méteresre tervezett impozáns harangtornyának az anyagi források szűkössége miatt csak a 16 méter magas alapja épült meg.

Az épület a II. világháborút nagyobb károk nélkül vészelte át, a Damjanich utca 50. szám alatti épületben található kápolna azonban bombatalálatot kapott.
A Magna Domina Hungarorum-templom épületét a Rákosi rendszer a felvonulási tér kialakítására hivatkozva lebontásra ítélte.
Az utolsó szentmisére a visszaemlékezések szerint 1951. július 29-én este 7 órától került sor, azt követően a hívek élőlánccal vették körül a templomot és hajnalig együtt imádkoztak.
A bontást 1951 szeptemberében kezdték meg, elsőként a kupola tetején levő Szent Korona szétverésével, miközben az akkori első egyházi és közjogi méltóság, Mindszenty József bíboros-hercegprímás már harmadik éve kommunista börtönben raboskodott.
A bontási törmeléket a visszaemlékezések szerint a mocsaras altalajba épített vasbeton alapozású altemplomba ürítették, amely a mai napig őrzi azt.
A lerombolt templom hossztengelyében, többek között a szentély helye fölött, a Városligetet átszelő utat nyitottak, majd rávezették a Sztálin hetvenedik születésnapjára átadott 70-es jelzésű trolibusz útvonalát, amelynek járművei jelenleg is naponta több százszor keresztülhajtanak a magyarság engesztelő temploma, a Magna Domina Hungarorum-templom egykori területén, annak szentélyén.
Az egyik megmaradt oldalpillérre 1969. március 21-én a tanácsköztársaság hatalomátvételének 50. évfordulóján a hírhedt kommunista plakát szoborváltozata került, amelyet csak 1992-ben sikerült eltávolítani gróf Keglevich István atya közbenjárására, majd a talapzatra állított emlékkeresztet annak 2000-ben történt megrongálása után ismét helyreállítottak.
Az 1980-as évek végétől kezdődően mozgalmak indultak a templom újjáépítése érdekében, azonban a közadakozásból összegyűjtött összegből egy másik helyen, a XIV. kerületi Zoborhegy téren épült templom Regnum Marianum néven, amelyet 1996-ban adtak át rendeltetésének.
Keglevich atya, az egykor a Regnum Marianum közösségben szolgált, 1961 és 1971 között csaknem hét évet a Kádár-rendszer börtöneiben sínylődő paptanár 2000. augusztusában bekövetkezett haláláig a zászlóvivője volt a templom eredeti helyén történő újjáépítésének, valamint szellemisége és lelkisége megőrzésének.
Örökségét folytatva Regőczi István atya, az Isten vándora, a Kútvölgyi Nagyboldogasszony-kápolna építője minden csütörtökön a virrasztás előtt híveivel elzarándokolt a Regnum-kereszthez és ott közös imádságot vezetett a magyarság lelki megújulásáért.

Ennek a hagyománynak a jegyében 2018. január 25-től kezdődődően minden hónap harmadik, vagy utolsó előtti csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Regnum-kereszt közelében.

A havonta megtartott közös imádságokat megelőzően 2018. január 5-én a Szent Korona hazatérésének negyvenedik évfordulóján szentmisére került sor a helyszínen.

Július 29-én vasárnap 19 órától a Magna Domina Hungarorum-templomban celebrált utolsó szentmise 67. évfordulóján az eredeti padsorokat őrző Szondi utcai Szent Család Plébániatemplomban szentmisét, azt követően a Regnum-keresztnél megemlékezést és napkeltéig tartó virrasztást tartottunk.

December 8-án 20 órai kezdettel megemlékeztünk a Mindszenty József bíboros-hercegprímás által 1947. augusztus 15. és 1948. december 8. közé meghirdetett Boldogasszony Éve rendezvénysorozat lezárásának 70. évfordulójáról.

2019. január 5-én este a Szent Korona hazatérésének 41. évfordulójára meghitt hangulatú szentmisével emlékeztünk az építési területen kívül, ám az egykori templomépület határain belül.

Június 14-én a déli órákban közös imádsággal és szentmisével emlékeztünk meg a templom felszentelésének 88. évfordulójáról.

Szeretettel várunk mindenkit a közös imádságokra és a többi programra!